Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magányosan!

2008.07.04
 
 Magányosan!
 
 
l      Fantasztikusak voltatok! Köszönjük!-ordítottam bele a mikrofonba,egy ujjabb szuper koncert
      végén.
      Erre a kijelentésre az egész csarnok megmozdult. A lányok egyből sikítozni     
      kezdtek, ahogy a szinpad szélére mentünk mind a négyen. Szeretem nézni, ahogy a kis   
      transzparenseiket a magasba emelik. Nagyon aranyosak. Sokak a táblán jelzik, hogy szeretnek,     
      és felkínálkoznak nekünk. Tomnak rengeteg lány ajánlja fel magát, de nekem is, persze ezeket   
      én mindig visszautasítom, ellenben Tom él ezzel a lehetőséggel.
      Megtapsoltak minket és elköszöntünk tőlük, leballagtunk a szinpadról és egyenesen a 
      „szobánkba” mentünk.
l      Ma este bulizunk!-mondta vigyorogva Tom.
l      Mint mindig...-mondtam magamba.
l      Remélem, ma is találunk egy jó kis bigét éjszakára!-vigyorgott Georg Tomra.
l      Hát persze,mehetünk is rögtön.-mondta Tom
l      Ti is jösztök?-nézett ránk.
l      Öhm...én nem hiszem...Kathrin most írt egy sms-t,hogy Németországban van és találkozni akar velem. Szerintem én most kihagyom...-mondta Gustav.
l      Bill, tesa?-kérdezte Tom vigyorogva.
l      Hát...szerintem én sem megyek most.-mondtam.
l      Mi az, hogy most??-kérdezte Georg, de már folytatta is.-Eddig te sehova sem jöttél velünk haver.-mondta.
l      Igaza van Bill, pedig rád férne egy kiadós...-vigyorgott rám Tom.
l      Na mit mondasz?.-kérdezte Georg.
l      Mondom én maradok, de ti nyugodtan menjetek csak; a farkatok úgy se bírná ki.-mondtam egy kis gúnnnyal.
l      Jellemző Bill! Na jó szórakozást mi megyünk. Csá!-mondta Tom és elindult Georgal az éjszakába.
l      Bill, szerintem én megyek Kathrinhoz, ugye nem baj?-kérdezte Gustav.
l      Nem haver,persze menj csak...már megszoktam, hogy egyedül vagyok.-mondtam, persze a végét már nem hallotta, mivel rohant.
      Legalább Gustavnak volt valami, amiért elkellett mennie,ellenben Tom és Georg...csak a farkuk  
      után mennek...Ez már régóta így van, a koncertek után lelépnek együtt egy Nightclubba, ahol      
      televedelik magukat és falják a nőket. Hiába Tom 23-éves, ez agy volt 5-évvel ezelőtt is,6-évvel  
      ezelőtt is. Nem is bánom, hogy itt vagyok egyedül. Iyenkor mindig elszoktam gondolkodni a  
      dolgokon. Jól esik egy kis magány, és csönd..., de ez már túl sok, mindig egyedül vagyok. Ezt  
      már sajnos megszoktam...
      Engem már csak a koncertek vidítanak fel. A mai is milyen jó volt. A szinpad az én igaz 
      barátom. Az egy olyan hely, ahol csak boldog vagyok, akkor mindenki olyan más.A rajongók is  
      teli torokból üvöltik végig a dalokat. Ez nagyon jó érzés.
      Sokak azt mondják szerelmesek belém, pedig nem is ismernek. Ők azt látják bennem, aki
      kimegy a szinpadra és énekel. Egy bátor Billt látnak, miközben egy jót bulizik. Csak ezt látják   
      bennem. Nem tudják,milyen vagyok valójában, nem tudják,hogy mit érzek... egy teljesen más 
      embert látnak bennem, aki részben nem is én vagyok.     

l      Hiába Tom a testvérem, olykor nem is viselkedik úgy velem; nem tudhatja, hogy most ebben a pillanatban mit érzek. Ott van még Georg. Na ő teljesen elveszi Tom eszét, a koncertek végén mindig csak szórakoznak. Gustav...igen talán ő az, aki a bandában valóban figyel rám... Beszélget velem és megért, most még sincs velem itt... Senki nem tudja milyen fáradt is vagyok...én csak dolgozok, nem is pihenek...Tomék azt mondják,amit ők csinálnak az pihenés, hát én így nem tudok pihenni, talán nem is akarok... Szeretnék néha már úgy felébredni reggel és úgy lefeküdni este, hogy van mellettem valaki. Csak egy kis szeretetre és törődésre vágyom, semmi másra. Most is itt ülök egyedül ( mint mindig), ebben a sötét VIP szobában... itt ülök a falnál a földön....egyedül....magányosan.

Mela