Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


39 kérdés

2008.05.04

 A TH-ikrek, Bill és Tom nincsenek egy véleményen.

 

„Miért kéne kizárnom a lehetőséget?”

A gitáros Tom Kaulitz (17) a Bravónak elmondta, hogy neki semmi kifogása nincs az ilyen kapcsolatok iránt, de a testvére Bill mindig értetlenül piszkálja emiatt. „A rajongóink között igazán édes lányok is vannak. Miért kéne kizárnom a lehetőséget?” mondja Tom. Ám Bill szívesebben vár a nagy szerelemre, és semmi értelmet nem lát az egyéjszakás kapcsolatokban. „Ha Billnek mesélem az ilyen történeteimet, a legszívesebben lelőne!” mondja Tom.

 

„Nem akarok ellenőrzést!”

 

39 kérdés a Tokio Hotelhez (1. rész)

 

1.Fel lehet egyáltalán készülni a hírnévre?

 

Bill: Neeem, sok ember megpróbált minket felkészíteni a sikerre, és azt mondta: „Lehet, hogy ez állati, és a plafonig ér!” Végül nem számolt vele, hogy tényleg milyen is lesz. De mi sem.

 

2.Vannak sztár.tréningek, pl. érintkezés a médiával…

 

Bill: Ez ellen mindig védve vagyunk.A lemezcégek szívesen állítanak a középpontba.A kezdetekkor mindig azt mondtuk, hogy csak az igazságot mondjuk mindig.Nem akarunk a fiók mélyére kerülni.Ki akartunk menni, és látni amit az emberek csinálnak, és így válaszolni, ahogy ezt mindig tesszük.

 

3. Voltak olyan pillanatok, amikor már túl sok volt a figyelem?

 

Bill: Vannak olyan pillanatok, amikor sehova nem kívánjuk a nyilvánosságot!Ami állatira idegesítő, azok a paparazzik!Soha nem gondoltam volna. Korábban ha az emberek emiatt idegeskedtek mindig azt gondoltam „Na gyerünk már, az nem olyan rossz, ez érdekli az embereket!” De most már tényleg borzasztónak találom.

 

Tom: De végülis ez a munkájuk.

 

4. Ez nálad meddig mehet el, Bill?

 

Bill: Pl. a nyaraláson is lefotóztak, a Maldív szk-en. Jetskizés közben, vagy amikor este szórakozni mentünk. Szóval lefotóztak minket, és állati történeteket csináltak belőle, hogy egy 17 éves hogy szórakozik, ami egyébként normális lenne.

 

Georg: Mutass nekem egy fiatalt Németországban, aki nem szórakozik!

 

Bill: Már idegesít, hogy a dolgokat így felfújják!

 

5. Végülis ez a dolguk

 

Tom: Pontosan.

 

6. Egy kérdés a rajongókról. Egy fogszabályzós lánynak van esélye nálatok?Tom korábban mesélt egy lányról, aki felment a hotelszobájába…

 

Tom: Nem akarok semmi trükköt tanácsolni, de…(A lemezcég kívánságára Tom tippjeit töröltük)

 

Bill: Kérem ezt ne írják le!

 

7. Nem, semmi gond!

 

Tom: Végülis nem olyan nehéz. Gyakran kérdezik tőlünk, hogy el tudjuk-e képzelni, hogy egy rajongónkkal járjunk. Természetesen mindenképpen.

 

 

 

8. Az a véleményem, hogy szigorú biztonságiakra van szükségetek

 

Bill: Természetesen vannak biztonsági embereink, ha útközben vagyunk. De ha a szobáinkban vagyunk, akkor tényleg egyedül vagyunk, szóval akkor nincsenek mellettünk a testőrök. És nem állnak az ajtónk ellőtt sem.

 

Georg: Nem alszanak nálunk zuhanyzóban.

 

Bill: Sok dolognál , amit szívesen csinálnánk, a testőrök döntenek. De az csak egy dolog, mert mi felül kerekedünk rajtuk. Én nem akarom ezt. Nem akarok állandó ellenőrzés alatt állni. Nem akarom mindig elmesélni hova megyek. Elég levés magán-szférám van, és azt akarom csinálni, amihez kedvem van .Nem akarom ezt az ellenőrzést.

 

9. Ha a fanok tényleg előttetek állnak, meg tudnak szólalni?

 

Bill: Nem nagyon. Olyankor semmi nem jut az eszükbe. De persze ezt meg is tudom érteni.Ha 10 évvel ezelőtt találkoztam volna Nenával, ugyanígy jártam volna.

 

Tom: Ezért gyűjtöm már évek óta a kérdéseket, ha egyszer véletlen Angelina Jolie-val találkoznék.

 

10. Tulajdonképpen nélkületek is működnek a lányok, akkor is ordítanak, ha ott sem vagytok..

 

Bill: Igen, de remélem, hogy akkor is ordítanak, ha egy új számot hallanak tőlünk.Az ordítás egy felszabadító érzés!

 

Tom: Na igen, akkor is ordítassz, ha boldog vagy!

 

11. Szabadnak érzitek a döntéseiteket?

 

Tom: A döntéseinkben mindenképpen szabadok vagyunk.

 

Georg: Határozottan!

 

Bill: Ezt is egy kicsit kiharcoltuk. Éppen, ha fiatal valaki, akkor gyorsabban megkomolyodik, nem úgy, mint az iskolában. Az idősebbek azt mondják: „Hé, nekem már olyan sok tapasztalatom van!” Mindig arra kell hallgatni, ami érzel. Épp egy fiatalabb embernek van őszinte véleménye!

 

Tom: Mindenek ellőtt a hibák is ide tartoznak. Mindenki ki akarja zárni a hibázás lehetőségét, de…

 

Bill: Korábban azt mondtuk, hogy mindenben saját magunk döntünk, és mindenben számítani akarunk, a számokban, a koncertekben, a színpadot is mi tervezzük.

 

12. Ez egy legendás mondása a sztároknak… „Mindent magunk csinálunk!”

 

Bill: Igen, de mi tényleg!

 

Tom: Ez egy klisé, amikor egy „plasztik sztártól megkérdezik, hogy : „Mindent Te csinálsz? „Hát persze” valószínűleg mindig ezt mondják…

 

Bill: De nálunk ezt jobban vissza lehet nézni, mert a mi történetünk már ismert. És ahogy látják, már akkor is meg volt a saját stílusunk .Én már az elején is védtem magam, ha egy ember azt mondta: „Hé, figyelj már, mi ezt így és így akarjuk!”

 

13. Volt már olyan hogy valaki konkrétan megmondta, hogy nézzetek ki?”Vágjátok le a hajatokat, az jobban néz ki!” ?

 

Bill: Amikor megváltoztattam a hajamat, mikor pl. rövidből hosszú lett, akkor állati kiabálás volt!A lemezcég azt gondolta: „Bolond vagy Te?” és körös-körül mindenki azt gondolta: „Nem, a „márkajelzéseddel” nem tehetted ezt. Ó, istenem, mit mondanak most az emberek!” Aztán fotók is készültek, és mindenki aggódott, de én azt mondtam, „Hé, nekem most ehhez volt kedvem” Én egy „hasember” vagyok. Valamit eldöntök, és azt meg is teszem, anélkül, hogy valakit megkérdeznék. És néha utána nagy az kiabálás!

 

2.RÉSZ: 

 

14. A hotelszobák tulajdonképpen a Ti saját „kéglieitek”…

 

Bill: Ez így van.

 

15. De egyágyas szobáitok vannak…

 

Bill: Igen

 

Georg: A kezdetekben kétágyasak voltak.

 

Bill: De úgy is volt, hogy 4-en aludtunk egy szobában.

 

Georg: Nagyon régen sátorban aludtunk, ha a koncerteken útközben voltunk.

 

Tom: Ahogy mondtad, a hotelszobák a mi első saját lakásaink. Ha egész nap olyan sok emberrel vagy együtt, kell hogy legyen saját „négy falad”.

 

16. Vannak hoteles történeteitek?

 

Bill: Épp nemrég volt egy rossz élményünk! Franciaországban volt, a hotelben egy „Kakerlake” találtunk.

 

Tom: (félbeszakítja a testvérét) Még egészen a kezdetekkor – 3-szor 4-szer voltunk még csak hotelben – embereket figyeltünk meg szex közben…

 

Bill: (emlékezik, hogy a „Kakerlake” nem olyan Rock’n’Roll-os) Ah, az jó volt…az már egy régi történet, de szívesen gondolok vissza rá. Egy hamburgi hotelben volt, és tényleg kb. másfél órát töltöttünk azzal…

 

Georg: Jéghideg volt, esett, és egy tetőteraszra kellett mennünk, hogy jól lássunk.

 

Bill: Csak azt gondoltuk, épp átöltözik valaki. Király volt. És másnap láttuk őket reggelinél.

 

Georg: Valamikor felhívtuk a szobát. És tök dühösen tették le.

 

Bill: Mindig felemelték a kagylót, és rögtön megint letették, mert pont ott jártak…

 

Georg: Aztán lekapcsolták az összes fényt, és azon gondolkodtunk, hogy egy 10 euróst az ajtó alatt becsúsztatunk.

 

17. Végül elintéztétek a „Kakerlake”-t?

 

Bill: Igen, kisöpörtük.

 

18. De akkor nem öltétek meg?

 

Bill: (még nagyobb szemek, és egy undorodó hhmm…)

 

19. Mikor csalódtatok először a sztár-életben?

 

Tom: Mikor először voltunk egy díjátadón, és a backstage-be mentünk. Azt hiszem a Comet-en volt.

 

Bill: Teljesen máshogy képzeled el. A tv-ben mindig a fényeket, meg a topp-ra sminkelt embereket látod, aztán bemész a backstage-be, és valahogy…

 

Tom: … és ott mindenki együtt csinál mindent: aztán a kamera előtt úgy hívják: „Itt jön a Posta!”, és bemész a backstage-be…

 

Bill: És ott amúgy semmi nem történik. Azt gondolod a Backstageben csillogó falak vannak, aztán bemész, és a fal igazából ilyen vastag (2 cm-t mutat az ujjával) , és ott lóg a sok kábel. És aztán úgy vagy vele, hogy ez az egész csak szédítés!

 

Georg: Minden keménypapír.

 

Bill: És az öltözők, mindig azt képzeled…

 

Tom: Nagyrészt azért szép backstage szobák vannak.

 

Georg: Na igen.

 

Bill: De vannak dolgok, amiket megszoktunk. Most már nincs olyan amin csodálkoznánk.

 

Georg: Korábban azt gondoltuk, hogy Jacuzzik vannak egy pár nővel…

 

Bill: Mindig ezt mesélték.

 

20. A nőknek mutatnátok magatokat kiábrándítónak?

 

Tom, Georg: Neeem.

 

Tom: Szóval természetesen vannak dolgok, ahol mindenesetre csalódnak.Pl. a backstage szobákban…

 

Bill: Nem mondanám, hogy kiábrándító. Megtanultuk, hogy hogy legyünk érettebbek. Természetesen sokat kaptunk útravalóul. És azt is cool-nak tartom, hogy 17 évesen ide-oda futkosunk, és tudjuk, hogy ez az egész hogy működik. Ez egy nagyszerű tapasztalat.

 

21. Még egy kérdés a lányokhoz: Ha így ordítanak, általában nem rátok gondolnak, hanem a sztárokra, amit Ti eladtok. Zavar ez titeket?

 

Georg: Értünk kiabálnak…

 

Tom: Az emberek sok mindent tudnak rólunk. Nem csak a raszta tincseim miatt kiabálnak…

 

Bill: Vannak rajongók, akikkel mindig találkozunk, akik többször ott vannak a hotelek előtt, és akikkel már beszéltünk. Ők már tényleg ismernek minket, miket mesélünk, miket csinálunk. Ennek ellenére következő alkalommal is kiabálnak értünk.

 

Tom: Már a személyed iránt érdeklődnek.

 

22. Ok, a véleményem: egy másik zenész mondta egyszer: „Én egy szex-tárgy vagyok, és nem tudok többé ebből „kijönni””. Ez elég kevéssé hangzik boldognak.

 

Tom: Igen, ez így van, én is egy szex-tárgy vagyok… (vihogás, és röfögés)

 

23. Néha szidnak benneteket, ez zavar titeket?

 

Tom: Tulajdonképpen ezt ok-nak tartom. Természetesen nem veszi senki szívesen, ha szidják, de a banda egyáltalán nem foglalkozik ezzel. Amúgy elég unalmasnak találnám, ha minden ember jónak találna. Ugyanúgy, ahogy azt is unalmasnak találnám, ha a koncertjeinken mindenki csak „köpködne”. De vannak emberek, akik velünk foglalkoznak, extra táblákat építenek…

 

Georg: Internetes oldalakat csinálnak…

 

Bill: Az is egy dolog, hogy mi ezt ismerjük, amióta sikeresek vagyunk. Már amikor 10 évesen a színpadon álltunk, voltak emberek, akik úgy gondolták: „gyerek banda”. De az idő múlásával feltöltődtünk. És ha tényleg kritikát kapunk, akkor azt nyugodtan végig kell hallgatni.

 

24. Ha Bill egy szóló-szerződést kapna, mi történne?

 

Tom: Erre neked kell válaszolni.

 

Bill: Na igen, már szinkronizáltam egy filmet. Mindenki a saját dolgát akarja csinálni. Sok banda feloszlik, mert ők (Tom megpróbálja félbeszakítani Billt, de Bill nyer) arra gondolnak, hogy semmi mást nem szabad csinálni. Nálunk mindenki járhatja a saját útját. Ha valaki azt mondja: „Én most egy képet akarok festeni, és egy kiállítást akarok csinálni, vagy egy mozifilmet akarok szinkronizálni, vagy színészkedni akarok…” beszélünk róla. Nincs úgy, hogy titokban tartanánk.

 

25. Az USA-ban van egy 11 éves énekesnő, Bianca Ryan, akinek nagyon korán kezdődött a karrierje, mint nektek. Ha tanácsot adnátok neki, mi lenne az?

 

Bill: Én semmit nem tanácsolnék neki. Mindig is utáltam, ha az emberek valamit mondtak, vagy tanácsoltak nekem…

 

Tom: Ez olyan koravénnek hangzik.

 

Bill: De mindenekelőtt ez nem segít. Mindent magadnak kell átélned. Ez sokkal izgalmasabb, mintha az emberek mindent előre elmondanának.

 

26. Akkor semmi nincs, amit mondanátok?

 

Bill: Neki kell kipróbálnia. Mi is az akadályokkal nőttünk fel.

 

Tom: Újra és újra el kell esni, hogy aztán felállhass.


2.rész

 

27. (Egy pár kérdés minden szülőnek, akik félnek, hogy a fiuk valamikor sminkelni fog…)Bill, mennyi időre van szükséged, hogy így nézz ki?

 

Bill: Egyáltalán nem olyan sok idő, mint ahogy azt talán gondolják, ha reggelenként felébredek, fogmosással és mindennel együtt úgy kb. 30 perc…

 

Georg: Nekem több időre van szükségem…

Bill: …sminkkel együtt.

 

Tom: Én egyedül csak egy fél óráig tusolok!

 

28. Civilben is használsz sminket, és körömlakkot?

 

Bill: Igen! Egyébként mindig használok. Ha most csak úgy az utcára kimegyek, akkor természetesen nem vagyok kisminkelve, lehetőleg feltűnés nélkül megyek. Olyankor egy sapkát, vagy sálat veszek fel, hogy senki ne ismerjen fel…

 

Gustav: Csak nyáron…

 

Bill: De egyébként mindig is sminkeltem magam. Az iskolába is így mentem.

 

29. Hogy tetszett ez meg Neked?

 

Bill: Őszintén szólva, ez egy farsangból indult. Vámpírnak öltöztem, és a vámpírokat, meg a boszorkányokat tök cool-nak találom. Kedvem volt hozzá.

 

30. Mikor festetted ki először a szemeidet?

 

Bill: Mióta is? (Tomra néz) Már 6 éve… (szóval 11 évesen)

 

31. Mi a nehezebb?A színpadra felmenni, vagy lejönni róla?

 

Tom: Felmenni.

 

Gustav: A Gig után, a Gig előtt.

 

Bill: Teljesen idegesek vagyunk. Természetesen szomorú, lemenni a színpadról, ha vége a koncertnek. Ha először kint vagyok, akkor örökké tudnék játszani.

 

Tom: Különböző érzések vannak: ha felmész, akkor izgatott vagy, ha lejössz, akkor teljesen…

 

Georg: …ellazulsz.

 

Tom: Adrenalin szabadul fel benned. De ugyanakkor totálisan boldog vagy. Utána mindig egy űr marad.

 

32. Ha valamit a színpadra dobnak, akkor mi a kedvesebb Nektek: Maci vagy a melltartó?

 

Tom: Én tulajdonképpen mindkettőt szeretem.

 

Bill: De a melltartók kedvesebbek. Szóval melyik srác nem örül a fehérneműknek… (még mindig ragyog, és azt gondolja macik, macik, macik…)

 

33. Hisztek abban, hogy van élet a halál után?

 

Bill: Hiszem, hogy van valami a halál után. Szóval hisszük, hogy valami hátramarad utánunk. Nem hiszem, hogy olyan egyszerűen megy ez, hogy csak úgy vége.

 

34. Mit jelent az, hogy hátrahagyunk valamit?Spiritualitás, zene…?

 

Bill: Nálunk biztos a zene, de úgy gondolom minden ember hátrahagy valamit, olyan emberek közötti dolgot…

 

Tom: Én azt hiszem, hogy minden ember valami konkrét dologért van itt. És azt is hiszem, hogy a halál után jön valami…

 

Bill: Nem tudom, hogy mi, de valami van ott!

 

35. Ki takarítja otthon a szobáitokat?

 

Egyhangúan: MI!

 

Georg: De amúgy ott nincs olyan rendetlenség, mert soha nem vagyunk otthon.

 

Tom: Nem szeretem, ha más emberek hozzányúlnak a dolgaimhoz…

 

Bill: Gyakran egy rossz szokása ez az anyukáknak, hogy minden dolgot elpakolnak…

 

Tom: De az én rendetlenségemben van a saját rendem.

 

36. Mentetek már álruhában az utcára?Mint pl. ahogy korábban mondtad sapkában, sálban?

 

Bill: Hát nem ragasztottunk bajuszt, vagy ilyesmi, inkább melegítőben, sapkában…

 

 

37. De tulajdonképpen az is feltűnő.

 

Bill: Hát nyáron problémás. De nálam megoldható a sapka, mert úgy nem látják a hajamat.

 

Tom: Nálam nyáron egy kicsit kellemetlen.Így az egyetlen lehetőség, hogy eldugjam a hajamat, azok a nagy gyapjú sapkák.

 

Bill: A paróka is egy megoldás…

 

38. Ha valaki mások lehetnétek, akkor kik lennétek?

 

Georg: Én mindenképp szívesen lennék úgy 2 napig egy nő…

 

Bill: Én szívesen lennék Brad Pitt egy napig, így együtt lehetnék Angelina Jolie-val.

 

Tom: Én szívesen lennék az egyik Olsen testvér. Így megtudnám nézni a másikat a kádban, vagy együtt tudnék vele aludni…

 

39. Vannak hősök a történetben?

 

Bill: Hmm, neeem.